Buongiorno, biciklis világ!
A tegnapi halas poszt után ma ismét a Tavoláról tudósítok. Jelentem a fiúk Friuliban vannak (“…ez itt az ééééééén -második- hazááááám”). Arra még nem jöttem rá, hogy a Giro résztvevői hogy és mikor jutnak el Bibionéból Palmanovába, de mihelyst megtudom, kiállok a kiskapuba, és átadom nekik minden magyar bringa-fan üdvözletét. 😉
Nézzük a tegnapi eredeményeket: Adrei Greipel, “a Lotto-Soudal német versenyzője már harmadik szakaszsikerét szerezte. Ma 187 km és sík terep várt a karavánra a bibionei befutó előtt. Greipel a hajrában az ausztrál Ewant (Orica) és az olasz Nizzolot (Trek) előzte meg és továbbra is vezet a pontversenyben, így övé a piros trikó, bár holnap már nem áll rajthoz, a szezon további részére rápihen. Az összetettben ma nem történt változás, a verseny nagy felfedezettje, Bob Jungels (Etixx) megőrizte a rózsaszín trikót.” – írja a velo.hu
Ma egy kifejezettem érdekes, kemény emelkedőkkel, lejtőkkel, kanyarokkal tarkított, egészen pontosan 170 km hosszú szakasz vár a fiúkra Palmanovától Cividaléig. Izgalmas lesz ez a nap! Én mindenképpen követni fogom az eseményeket.
Friuliról mind itt a Tavolán, mind a Tarka Bárkán annyit írtam már, hogy most hirtelen nem is tudom, mit adhatnék még a már meglévő anyaghoz. Nézzük előbb a korábbi posztokat! Van itt
– friulán halleves, amit a Michelin csillagos séftől, Alberto Tonizzotól tanultam,
– marinált füstölt pisztráng vajas kalácson,
– füstös csiperke gomba polentával,
– gubana – friulán karácsonyi kalács,
– cjarsòns – különleges ízvilágú (fahéjas-mentás-kakaós-mángoldos), füstölt ricottával szervírozott, töltött tészta Carniából.
– frico – burgonyás sült sajt, stb.
és többek között van egy–két (na, jó, három, négy, öt), fényképes, személyes jellegű bejegyzés is.
No és hogy miért is lehet szeretni Friulit? Elsősorban azért, mert itt tkp. minden van: tenger, dombság, hegyek; kedves nagyobb (Trieszt, Udine, Gorizia, Pordenone, Tarvisio) és kisebb (Codroipo, San Daniele, Aquileia, Grado, Cividale, Forni di Sopra, Cormòns, Venyone, Gradisca d’Isonzo stb.), egy halom magyar vonatkozású történelmi emlékkel bíró város; kiváló éttermek (a legjobbak listája itt); jó borok (lista itt); sonka – San Danielében; szalámi; brovada – törkölyben savanyított karórépa, musetto – sertésorr, sertésbőr, fej-,csülök-, és egyéb, kevésbé értékes húsrészek -kinek hogy, igaz?- ledarálva, sóval, borssal, vörösborral és szerecsendióval fűszerezve, vastagbélbe töltve; kiváló minőségű pisztráng itt, almabor Verzegnisben; olívaolaj Triesztben; méz; Montasio és Latteria sajt; sör pl. Saurisban; grappa – a legjobb itt, és kb. estig sorolhatnám a látnivalókat, műemlékeket, múzeumokat, de most erre sajnos nincs idő. (Ne felejtsük el, hogy Olaszországnak ez az a régiója, amely a legközelebb esik szeretett hazánkhoz. Budapestről cirka 5-6 óra alatt ide lehet érni, szóval akár egy hosszú hétvégére is érdemes ide ellátogatni.)
Rátérek inkább a bejegyzés fénypontjára: ez pedig nem más, mint “pacal fehéren”- “trippe in bianco”, azaz paradicsom nélkül, sok zsályával, petrezselyemzölddel, és jó érett Montasio sajttal.
Friuliban a paradicsomos változat is elterjedt, de egy ilyen már volt a blogon, ezért döntöttem a lenti elkészítése mellett. Állítólag Carniában babot és burgonyát is főznek bele, ez nekem kicsit soknak tűnt, így maradt a polenta, mint köret.
Íme a recept:
Pacal fehéren Friuliból – Trippe in bianco
Hozzávalók kb. 6 személyre:
600 g pacal
1 nagy sárgarépa
1 angol zeller szár
1 db vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
150 ml száraz fehérbor (nálam friulano)
6-8 db zsályalevél
egy nagy csokor petrezselyemzöld
só, frissen őrölt fekete bors
extra szűz olívaolaj
50 g érlelt Montasio sajt
A zöldségeket megtisztítjuk. A zellerszárat és a sárgarépát nagyon apró kockára, a pacalt csíkokra vágjuk, a vöröshagymát, a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.
Egy magas falú cserépedényben olajat hevítünk, belerakjuk a hagymát, a fokhagymát, a zellert, a sárgarépát, a petrezselyemzöld felét, és néhányszor megkeverve, közepes lángon kb. 10 percig pároljuk.
Felöntjük a borral, majd amikor a nagy része elpárolog, hozzáadjuk a pacalt és a zsályaleveleket. Megsózzuk, megborsozzuk, és az egészet (szükség szerint néha-néha egy kevés vízzel vagy hús/zöldség alaplével meglocsolva) kb. 3 óra alatt készre főzzük.
Papírvékonyra szelt érlelt Montasióval és a maradék aprított petrezselyemzölddel megszórva, friss kenyérrel vagy grillezett polentával forrón tálaljuk.
Az idei Giróról való gasztronómiai tudósítás részemről véget ért. Jó móka volt! Lányok, köszönöm a lehetőséget. Remélem, még találkozunk!
Holnap Erika jelentkezik a Paszulyról. Kövessétek!
Legutóbbi hozzászólások